A bekapcsolástól a bash promptig
Greg O'Keefe, gcokeefe@postoffice.utas.edu.au
v0.9, 2000 november
_________________________________________________________________
Ez a dokumentum röviden leírja, hogy mi történik egy Linux rendszerben
a gép bekapcsolásától a bash prompt megjelenéséig. Ezek megértése
hasznos lehet, amikor problémákat kell megoldanod vagy be kell
állítanod a rendszert.
_________________________________________________________________
1. Bevezetés
Idegesítőnek tartottam, hogy sok olyan dolog történik a Linux gépem
belsejében, amit nem értek. Ha Te is, úgy mint én, szeretnéd igazán
megérteni a rendszered működését ahelyett, hogy csak a használatát
tanulod meg, ez a dokumentum egy jó kiindulási pont lehet. Ez a fajta
háttérismeret kellhet akkor is, ha elsőrangú linuxos problémamegoldó
szeretnél lenni.
Feltételezem, hogy van egy működő Linux géped, és tudsz néhány
alapvető dolgot a Unix-ról és a PC hardveréről. Ha nem, akkor nagyon
jó kiindulási alap a tanuláshoz az Eric S. Raymond-féle [1]The Unix
and Internet Fundamentals HOWTO (A Unix és az Internet alapjai
HOGYAN). Ez rövid, nagyon olvasmányos doksi és lefedi az alapokat.
A dokumentum fő irányvonala az, hogy a Linux hogyan indul el. Ezen
felül egy részletesebb tanulmányi forrás próbál lenni. Minden részhez
mellékeltem gyakorlatokat is. Ha ténylegesen megcsinálsz néhányat
közülük, sokkal többet tanulsz, mint csak az olvasással.
Remélem, néhány olvasó vállalkozik a tudomásom szerinti legjobb, a
Linux megismerését segítő feladatra, ami a rendszer forráskódból való
felépítése. Az olasz filozófus, Giambattista Vico (1668-1744) szerint
"verum ipsum factum", vagyis "a dolgokat készítésük közben értjük meg
igazán". Köszönet Alexnek (lásd [2]Köszönetnyilvánítások) az
idézetért.
Ha el szeretnéd készíteni a saját Linuxodat, elolvashatod még Gerard
Beekman [3]Linux From Scratch HOWTO-ját (Linux a kezdetektől HOGYAN,
LFS). Ez részletes útbaigazítást ad egy teljes, használható rendszer
forráskódból való felépítéséről. A LFS weboldalán levelezőlistát is
találsz, ami azoknak szól, akik ezen a módon építenek fel
rendszereket. Néhány instrukció, ami régebben része volt ennek a
dokumentumnak, most már egy másik leírásban található meg, címe
"Minimális Linux rendszer építése forráskódból", és itt található meg:
[4]From PowerUp to Bash Prompt honlapja. Elmagyarázzák, hogyan
"játsszunk" a rendszerrel, tisztán mint tanulási gyakorlat.
A csomagok abban a sorrendben jelennek meg, amelyikben a rendszer
indulási folyamatában is részt vesznek. Ez azt jelenti, hogy ha ebben
a sorrendben telepíted fel őket, újraindítást csinálhatsz minden
telepítés után, és láthatod, hogy a rendszer minden egyes alkalommal
közelebb visz ahhoz, hogy megkapd a bash prompt-ot. Van ebben egy
bizonyosságot erősítő érzés.
Azt ajánlom, hogy először olvasd el a részek fő szövegeit, átugorva
a gyakorlatokat és hivatkozásokat. Ezután döntsd el, milyen mélységű
szakértelmet akarsz elérni, és mennyi erőfeszítést vagy hajlandó
rááldozni. Ezután kezdd el megint az elejétől, végigcsinálva a
gyakorlatokat és a kiegészítő olvasmányokat áttanulmányozva.
2. Hardver
Amikor bekapcsolod a számítógépet, az leteszteli magát, hogy minden
rendben működik-e. Ezt "bekapcsolási önteszt"-nek (POST) hívják.
Ezután a bootstrap loader nevű, a ROM BIOS-ban található program
keres egy bootszektort. A bootszektor egy lemez első szektora, és egy
kis programkódot tartalmaz, ami képes egy operációs rendszer
betöltésére. A bootszektorokat a bűvös 0xAA55=43603 számmal jelölik
meg, ez a 0x1FE=510-es bájtnál található. Ez a szektor utolsó két
bájtja. Ezen a módon képes eldönteni a hardver, hogy a szektor
bootszektor vagy sem.
A bootstrap loader egy listával rendelkezik arról, hogy hol keressen
bootszektort. Az én régi gépem először az elsődleges
floppy-meghajtón kereste, majd az elsődleges merevlemezen. A modern
gépek ezenkívül CD-ROM-on is kereshetik. Ha megtalálja a bootszektort,
betölti a memóriába, és átadja a vezérlést az operációs rendszert
betöltő programra. Egy tipikus Linux rendszeren ez a LILO első
fokozatú (first stage) betöltője. Ezen kívül persze még sok más módon
lehet betöltetni a rendszert. Lásd a LILO User's Guide-ot
részletekért. Lásd még a [5]LILO részt URL-ekért.
Természetesen még rengeteg mindent lehetne mondani arról, hogy mit
csinál a PC hardvere, de ez nem ennek a helye. Erről a témáról sok jó
könyvet olvashatsz .
2.1 Beállítás
A gép néhány információt tárol önmagáról a CMOS-ban. Ez magában
foglalja a gépben található lemezek és memória adatait/jellemzőit. A
gépben lévő BIOS tartalmaz egy programot, amivel ezeket a
beállításokat módosítani lehet. Figyeld meg a géped indulásakor
megjelenő üzeneteket, ezek egyike tájékoztat az ehhez valóó
hozzáférés módjáról. Az én gépemen a "Delete" gombot kell megnyomni,
mielőtt elkezdené betölteni az operációs rendszert.
2.2 Gyakorlatok
Nagyon jó módszere a hardverről való ismeretszerzésnek, ha használt
alkatrészekből épít egy gépet az ember. Végy legalább egy 386-ost,
amin már könnyűszerrel futtathatsz Linuxot. Nem fog sokba kerülni.
Kérdezgess körbe, hátha valaki tud is adni olyan részegységeket, amire
szükséged van.
Nézz körül a Neten, töltsd és fordítsd le, majd készíts egy
indítólemezt az [6]Unios-nak. (Volt egy honlapjuk:
[7]http://www.unios.org, de ez már eltűnt.) Ez csak egy bootolható
"Helló világ!" program, alig több mint 100 sornyi assembler kód. Jó
volna látni olyan formátumban, hogy a GNU assembler, az "as" is
megértse.
Nyisd meg egy hexa-editorral az Unios indítólemezének képfájlját. Ez a
fájl 512 bájt méretű, pontosan egy szektornyi. Keresd meg a bűvös
0xAA55-ös számot. Tedd ugyanezt egy indítófloppy-val vagy a saját
gépeddel. Használhatod a "dd" programot egy fájlba való kimásoláshoz:
dd if=/dev/fd0 of=boot.sector. Légy nagyon óvatos, hogy az "if"
(bemeneti fájl) és "of" (kimeneti fájl) jól legyen megadva!
Nézd meg a LILO betöltőjének forráskódját.
2.3 További információ
* [8]The Unix and Internet Fundamentals HOWTO, szerző Eric S.
Raymond, különösen a 3. fejezet: What happens when you switch on a
computer? (Mi történik, ha bekapcsolod a számítógépet?)
* Az első fejezet a The LILO User's Guide-ból kitűnő magyarázatot
ad a PC lemezpartíciókról és a bootolásról. Lásd a [9]LILO
fejezetet URL-ekért.
* Az úJ Peter Norton Programmer's Guide to the IBM PC & PS/2,
szerző Peter Norton és Richard Wilton, kiadó Microsoft Press,
1988. Van egy újabb Norton-könyv, ami jól néz ki, de még nem
engedhetem meg magamnak!
* A PC-k fejlesztéséről szóló más könyvek egyike
3. LILO
Amikor a számítógép betölt egy bootszektort egy normál Linux
rendszeren, valójában a LILO egy részé tölti be, amit "első fokozatú
betöltőnek" hívnak. Ez egy kicsi program, aminek nincs más szerepe,
mint betölteni és futtatni a "második fokozatú betöltőt".
A második fokozatú betöltő ad egy készenléti jelet (ha úgy állították
be) és betölti az általad választott operációs rendszert.
Amikor a rendszer elindult, működik, és futtatod a lilo-t, akkor
valójában a "map installer"-t futtatod. Ez kiolvassa a /etc/lilo.conf
konfigurációs fájlt, kiírja a betöltőket és az információkat az
általa betölthető operációs rendszerekről a merevlemezre.
Rengeteg egyéb módja van még a rendszered betöltésének. Amit leírtam,
a legkézenfekvőbb és "normál" mód, legalábbis egy Linuxot, mint fő
operációs rendszert futtató gép számára. A LILO felhasználói kézikönyv
többféle példát sorol fel a "betöltési koncepciókról". Megéri
elolvasni, és néhányat kipróbálni közülük.
3.1 Beállítás
A LILO konfigurációs fájlja a /etc/lilo.conf. Létezik
kézikönyv-oldala: gépeld be a man lilo.conf parancsot a
megtekintéséhez. A fő dolog a lilo.conf-ban egy bejegyzés mindenhez,
amit a LILO be tud tölteni. A Linux esetében ez tartalmazza a kernel
helyét, és hogy melyik lemezpartíciót kell gyökér fájlrendszerként
befűzni. Más operációs rendszereknél a fő információ az, hogy melyik
partícióról bootoljanak.
3.2 Gyakorlatok
VIGYÁZAT: nagyon vigyázz ezekkel a gyakorlatokkal. Nagyon könnyű
elrontani valamit, tönkretenni a master boot rekordot és
használhatatlanná tenni a rendszert. Bizonyosodj meg, hogy van egy
működő mentőlemezed, és tudod is használni arra, hogy visszaállítsd
a dolgokat. Lásd alább a hivatkozást a tomsrtbt-re, arra a
mentőlemezre amit én használok és ajánlok. A legjobb az, ha olyan
gépet használsz amelyiknél mindez nem számít.
Telepítsd a LILO-t egy floppy-ra. Nem számít a nincs más rajta, csak
egy kernel - kapsz majd egy "kernel pánik"-ot, amikor készen áll az
init betöltésére, de legalább tudod, hogy a LILO működik.
Ha akarod, még tovább léphetsz és megnézheted, mekkora rendszert tudsz
felrakni a floppy-ra. Ez valószínűleg a második legjobb
Linux-tanulási tevékenység. Lásd a Bootdisk HOWTO-t (Indítólemez
HOGYAN, URL alább) és a tomsrtbt-t (URL alább) tippekért.
Tölsd be az Unios-t a LILO-val (lásd a [10]hardver gyakorlatok részt
URL-ekért). Extra gyakorlatként nézd meg, végre tudod-e hajtani ezt
egy floppy-lemezen.
Készíts egy boot-ciklust. Töltesd be a master boot rekord-beli
LILO-val az egyik elsődleges partícióban lévű boot szektort, majd
azzal újra a MBR-beli LILO-t... Esetleg használd a MBR-t és mind a
négy elsődleges partíciót egy öt lépéses ciklushoz. Süti!
3.3 További információ
* A LILO kézikönyv-oldala
* A LILO csomag ( [11]lilo), ami tartalmazza a "LILO User's
Guide"-ot is lilo-u-21.ps.gz (vagy egy újabb verzió). Talán már
megvan neked ez a dokumentum. Nézd meg a /usr/doc/lilo vagy valami
hasonló helyen. A postscript verzió jobb, mint a sima szöveg,
mivel diagramokat és táblázatokat is tartalmaz.
* A [12]tomsrtbt, a legjobb egyfloppy-s disztribúció. Nagyon jó
mentőlemezként is.
* [13]A Bootdisk HOWTO (Indítólemez HOGYAN)
4. A Linux kernel
A kernel valójában nagyon sok mindent csinál. Úgy gondolom jó
összefoglalása a dolgoknak az, hogy ráveszi a hardvert, azt tegye amit
a programok akarnak, méghozzá hatékonyan és jól.
A processzor egyszerre csak egy utasítást tud végrehajtani, de a Linux
rendszerek látszólag több dolgot is végeznek egyszerre. A kernel ezt
úgy éri el, hogy nagyon gyorsan váltogatja a feladatokat. Ezzel a
lehető legjobban ki lehet használni a processzort, úgy, hogy követjük
melyik folyamat kész a futásra, és melyik várakozik valamire - mint
például egy rekordra egy merevlemez fájlból, vagy egy billentyű
leütésére. Ezt nevezik ütemezésnek (scheduling).
Ha egy program nem csinál semmit, nem kell a memóriában lennie. Még
egy olyan programnak is ami csinál valamit, lehet, hogy vannak olyan
részei amik nem csinálnak semmit. Mindegyik folyamat (process) címzési
tartománya fel van osztva lapokra. A kernel nyilvántartja, melyik
folyamat melyik lapja van a legtöbbet használva. Azokat a lapokat,
amik kevésbé használtak, ki lehet helyezni a csere (swap) partícióra.
Amikor megint szükség van rájuk, egy másik nem használt lapot lehet
kihelyezni. Ez a virtuális memóriakezelés.
Ha már fordítottál saját kernelt, észrevehetted milyen sok az
eszközfüggő beállítás. A kernel sok egyedi kódot tartalmaz, a
különböző hardverekkel történő kommunikáláshoz, valamint hogy szép
egységes felületet mutasson az alkalmazások felé.
Szintén a kernel irányítja a fájlrendszert, a folyamatok közötti
kommunikációt, és egy csomó hálozati dolgot.
Amikor a kernel betöltődött, az első dolog amit csinál, hogy egy
"init" programot keres és lefuttaja.
4.1 Beállítás
A kernel beállításának legnagyobb része akkor történik, amikor
futtatod a "make menuconfig"-ot vagy a "make xconfig"-ot az
/usr/src/linux/ könyvtárban, (vagy bárhol máshol, ahol a Linux kernel
forráskód van). Újra tudod állítani az alapértelmezett video módot,
gyökér (root) fájlrendszert, csere (swap) eszközt és a RAM disk
méretét, ha az "rdev"-et használod. Ezeket - vagy még több paramétert
- a lilo is át tud adni a kernelnek. Adhatsz a lilo-nak paramétereket
a lilo.conf fájlban, vagy a lilo promptjánál, hogy átadja ezeket az
információkat. Például ha a hda3-at akarod használni mint root
fájlrendszert a hda2 helyett, begépelheted hogy:
LILO: linux root=/dev/hda3
Ha forrásból építesz rendszert, sokkal egyszerűbbé teheted az életet,
ha "monolitikus" kernelt csinálsz. Ez azt jelenti, hogy nincsenek
moduljai. Ekkor nem kell kernel modulokat másolni a cél rendszerbe.
FIGYELEM: A System.map fájlt a kernel logger (naplózó) használja, hogy
meghatározza a modulneveket generáló üzeneteket. A top nevű program
szintén használja ezt az információt. Amikor a kernelt a célrendszerbe
másolod, másold át a "System.map"-ot is.
4.2 Gyakorlatok
Egy kis gondolkodnivaló: a /dev/hda3 egy különleges fájl, ami leír egy
merevlemez particiót. De egy olyan fájlrendszeren van, mint bármelyik
másik fájl. A kernel meg akarja tudni, hogy melyik particiót csatolja
fel (mount), mint gyökér fájlrendszert - de még nincs is
fájlrendszere. Mégis hogyan tudja olvasni a /dev/hda3 partíciót, hogy
megtudja melyik lemezrészt csatolja?
Ha még nem tetted meg, készíts saját kernelt. Olvass el minden
súgóinformációt az opciókhoz.
Próbáld ki, mekkora a legkisebb kernel ami még működik. Sokat
tanulhatsz abból, ha kihagyod a felesleges dolgokat!
Olvasd el a "The Linux Kernel"-t (URL alább), és közben keresd meg a
forráskód azon részeit, amire hivatkozik. A könyv (amint ezt írom) a
2.0.33-as kernel verzióval foglalkozik, ami elég öreg már. Könnyebb
követni, ha letöltöd ezt az öreg verziót, és ott olvasod a forrást.
Fantasztikus érzés "process" és "page" nevű C kóddarabokat találni.
Hackelj! Próbálj meg extra üzeneteket vagy valami mást kiíratni.
4.3 További információ
* /usr/src/linux/README és a /usr/src/linux/Documentation/ tartalma
(Lehet, hogy ezek máshol vannak a Te rendszereden)
* [14]Kernel HOWTO (Kernel HOGYAN)
* A kernel beállításakor olvasható segítség a make menuconfig vagy
make xconfig használatakor
* [15]The Linux Kernel (és más LDP útmutatók) (A Linux Kernel)
* forráskód, lásd a [16]Building a Minimal Linux System from Source
Code (Minimális Linux rendszer építése forrásból) doksit URL-ekért
5. A GNU C könyvtár
A következő dolog, ami a számítógép bekapcsolásakor történik, hogy
betöltődik és lefut az init. Azonban az init - mint majdnem minden
program - függvényeket használ más könyvtárakból.
Talán már láttál C nyelvű példaprogramot, mint ez is:
main() {
printf("Hello World!\n");
}
A programban nincs leírva mi az a "printf", honnan is jön ez? Ez a
standard C könyvtárakból - egy GNU/Linux rendszeren a glibc -
származik. Ha Visual C++ alatt fordítod le, akkor ugyanannak a
standard függvénynek a Microsoftos változatából jön. Milliárdnyi van
ezekből a standard függvényekből a matematikához, stringekhez,
dátumhoz/időhöz, memóriafoglaláshoz és így tovább. A Unix (beleértve
a Linuxot) alatt minden vagy C-ben van írva, vagy nagyon úgy kell
tennie mintha abban lenne írva. Egyszóval minden program tudja
használni ezeket a függvényeket.
Ha belenézel a /lib könyvtárba, sok olyan fájlt fogsz látni, amit
libvalami.so-nak vagy libvalami.a-nak hívnak. Ezek a függvények
könyvtárai. A glibc csak a GNU változata ezeknek a függvényeknek.
Két módon használhatják a programok ezeket a függvénykönyvtárakat. Ha
statikusan kapcsolódnak egy programhoz, ezek a függvények
belemásolódnak a végrehajtható fájlba, amikor létrejön. Ez az, amire a
libvalami.a könyvtárak valók. Ha dinamikusan kapcsolódnak egy
programhoz (ez az alapértelmezés), akkor amikor a program fut és
szüksége van a függvény kódjára, meghívja azt a libvalami.so
fájlokból.
Az "ldd" parancsra van szükséged, ha meg akarod tudni, melyik
függvénykönyvtárat használja egy bizonyos program. Itt vannak például
azok a függvénykönyvtárak, amiket a "bash" használ:
[greg@Curry power2bash]$ ldd /bin/bash
libtermcap.so.2 => /lib/libtermcap.so.2 (0x40019000)
libc.so.6 => /lib/libc.so.6 (0x4001d000)
/lib/ld-linux.so.2 => /lib/ld-linux.so.2 (0x40000000)
5.1 Beállítás
Néhány a könyvtárakban lévő függvény attól függ, hogy helyileg hol
vagy. Például mi itt Ausztráliában a dátumokat így írjuk: nn/hh/éé, de
az amerikaiak hh/nn/éé -et írnak. Van egy program ami a "glibc"
csomagban van, "localedef" a neve. Ez lehetővé teszi ezek
beállítását.
5.2 Gyakorlatok
Használd az "ldd" parancsot, hogy megtudd, milyen programkönyvtárakat
használnak a kedvenc alkalmazásaid.
Használd az "ldd"-t arra, hogy megtudd, milyen könyvtárakat használ az
"init".
Készíts egy játék könyvtárat, egy vagy két függvénnyel. Az "ar"
programmal lehet létrehozni őket. Az "ar" kézikönyv-oldalából
megtudhatod ennek menetét. Írj, fordíts le és csatolj egy programot
ami ezt a könyvtárat használja.
5.3 További információ
* forráskód, lásd a [17]Building a Minimal Linux System from Source
Code doksit URL-ért
6. Init
Csak a "System V" stílusú "init"-ről beszélek, amit a Linux
rendszerek a leginkább használnak. Vannak más megoldások is. Valójában
bármilyen programot berakhatsz az /sbin/init-be, amit a kernel le fog
futtatni, amint betöltődött.
Az "init" feladata, hogy minden úgy működjön ahogy kell. Leellenőrzi
a fájlrendszereket és felcsatolja őket. Lefuttatja a "démonokat",
hogy naplózzák a rendszerüzeneteket, hálózatkezelést csináljanak,
kiszolgáljanak web oldalakat, figyeljenek az egeredre stb. Szintén ez
indítja a getty folyamatokat, amik kirakják a bejelentkező (login)
promptot a virtuális terminálodra.
Van egy nagyon komplikált történet a "futási szintek" (run-levels)
közötti kapcsolásról, de a legnagyobb részét kihagyom, és csak a
rendszer indulásáról beszélek.
Az" init" beolvassa az /etc/inittab fájlt, ez írja le mit csináljon.
Általában először lefuttat egy inicializáló szkriptet. A program, ami
végrehajtja (soronként) ezt a szkriptet, a bash, ugyanaz a program ami
kiírja a parancssorodat. Debian rendszereken az inicializáló szkript
az /etc/init.d/rcS, Red Hat-en a /etc/rc.d/rc.sysinit. Ez az, ami a
fájlrendszereket leellenőrzi és felcsatolja, beállítja az órát és a
csere (swap) területet, beállítja a gép hálózati nevét (hostname) stb.
Ezután egy másik szkript indul el, ami elvisz az alapértelmezett
futási szintre. Ez csak annyit jelent, hogy elindul néhány alrendszer.
Van egy pár könyvtár, az /etc/rc.d/rc0.d, /etc/rc.d/rc1.d, ...,
/etc/rc.d/rc6.d Red Hat alatt, vagy az /etc/rc0.d , /etc/rc1.d, ...,
/etc/rc6.d Debian alatt, ami a futási szintekhez tartozik. Ha a 3-as
futási szinten vagyunk Debianban, akkor a szkript lefuttatja az összes
"S"-el (start rövidítése) kezdődő szkriptet az /etc/rc3.d-ben. Ezek
a szkriptek valójában csak linkek más szkriptekhez egy másik
könyvtárban, amit általában "init.d"-nek hívnak.
Tehát az "init" meghívja a futási szint (run-level) szkriptünket, és
más "S"-el kezdődő szkripteket keres egy könyvtárban. Megtalálhatja
elsőként az S10syslog-ot. A számok megmondják a (run-level)
szkriptnek, milyen sorrendben futtassa le őket. Ebben az esetben az
S10syslog hajtódik végre először, mivel nincs S00 ... S09 kezdetű
szkript. De az S10syslog valójában csak egy link az
/etc/init.d/syslog-hoz, ami egy rendszernaplózást (system logger)
elindító és leállító szkript. Mivel a link "S"-el kezdődik, a
(run-level) szkript tudja, hogy végre kell hajtania a syslog-ot egy
"start" paraméterrel. Vannak ennek megfelelő, "K"-val (kill -
megölni) kezdődő linkek, amik meghatározzák, mi és milyen sorendben
legyen leállítva, amikor elhagyjuk a futási szintet.
Ha meg akarod változtatni az alrendszerek alapértelmezett indítását,
létre kell hoznod ezeket a linkeket az rcN.d könyvtárban, ahol N az
alapértelmezett futási szint az inittab fájlodban.
Az utolsó fontos dolog, amit az "init" csinál, hogy elindít pár
getty-t. Ezek "respawned" állapotúak, ami azt jelenti, hogy ha
leállnak, akkor az "init" egyszerűen újraindítja őket. A legtöbb
disztribució hat virtuális terminált indít. Lehet, hogy kevesebbet
akarsz a memóspórolás érdekében, vagy többet, amivel egy csomó dolgot
hagyhatsz futni és gyorsan váltogathatsz köztük ha szükséged van
rájuk. Lehet, hogy akarsz majd futtatni egy getty-t szöveges
terminálnak vagy modemes betárcsázáshoz. Ebben az estben át kell
szerkesztened az inittab fájlodat.
6.1 Beállítás
A /etc/inittab az "init" legfelső szintű konfigurációs fájlja.
Az rcN.d könyvtárak, ahol N = 0, 1, ..., 6, határozzák meg, milyen
alrendszerek indulnak el.
Valahol az "init" által elindított szkriptekben, a mount -a parancs
kerül végrehajtásra. Ez annyit jelent, hogy felcsatolódik az összes
fájlrendszer, aminek fel kell csatolódnia. Ez az /etc/fstab fájlban
van leírva. Ha meg akarod változtatni, hogy hova és mi csatolódjon,
amikor a rendszered elindul, ezt a fájlt kell átszerkesztened. Az
fstab fájlnak van egy kézikönyv (man) oldala is.
6.2 Gyakorlatok
Keresd meg alapértelmezett futási szintedhez tartozó rcN.d
könyvtáradat és adj ki egy ls -l parancsot, hogy lásd milyen fájlokhoz
kapcsolódnak a linkek.
Változtasd meg a rendszereden futó getty-k számát.
Törölj minden alrendszert, amire nincs szükséged, az alapértelmezett
futási szinten.
Nézd meg, milyen közel jutottál a kezdéshez.
Telepíts egy floppy-ra lilo-t, kernelt és egy statikusan linkelt
"hello world" programot, amit nevezz el /sbin/init-nek, és figyeld
ahogy bebootol és kiírja: hello.
Nézd figyelmesen a rendszered indulását és jegyzetelj, milyen
üzeneteket ír ki arról ami történik. Esetleg nyomtass ki egy részt a
rendszernaplóból (/var/log/messages). Ezután az inittab-bal kezdve,
fusd át az összes szkriptet és figyeld meg, melyik kódrészlet mit
csinál. Berakhatsz extra start üzeneteket is, mint például:
echo "Hello, en vagyok a rc.sysinit"
Ez jó gyakorlat arra is, hogy megtanuld a Bash shell alatti
szkriptírást. A szkriptek közül néhány eléggé komplikált. Legyen
kéznél egy jó Bash referenciakönyv.
6.3 További információ
* Létezik kézikönyv-oldal az inittab és fstab fájlokhoz. Megnézheted
a "man inittab" begépelésével.
* A Linux System Administrators Guide tartalmaz egy [18]jó részt az
init-ről.
* forráskód, lásd a [19]Building a Minimal Linux System from Source
Code doksit URL-ért.
7. A fájlrendszer
Ebben a fejezetben a fájlrendszer szót két különböző értelemben fogom
használni. Vannak fájlrendszerek a lemez particiókon és más
eszközökön, és van egy fájlrendszer, amit a futó Linux alól látsz. A
Linuxban "felcsatolod" (mount) a lemezes fájlrendszereket az operációs
rendszer fájlrendszerére.
Az előző fejezetben megemlítettem, hogy az" init" szkriptek
leellenőrzik és felcsatolják a fájlrendszereket. Ezt az "fsck" és a
"mount" parancsok végzik el.
A merevlemez csak egy nagy tárhely, ahova egyeseket és nullákat
írhatsz. A fájlrendszer erre rárak egy szerkezetet, és ettől néz ki
úgy, mintha fájlok lennének könyvtárakon belül és azok is további
könyvtárakon belül... Minden fájlnak van egy leíró táblája (inode),
ami nyilvántartja kié a fájl, mikor hozták létre és hol vannak a
részei. A könyvtárakat is inode-ok írják le, de ezekben a tárolódik,
hogy hol találhatók azoknak a fájloknak az inode-jai, amik a
könyvtárban vannak. Ha a rendszer olvasni akarja a
/home/greg/bigboobs.jpeg fájlt, először megkeresi a gyökér (root) /
könyvtár leíró tábláját a "superblock"-ban, ezután megkeresi a /
tartalmában lévő home könyvtár inode-ját, ezután megkeresi a /home
tartalmában lévő greg könyvtár inode-ját, ezután megkeresi a
bigboobs.jpeg leíró tábláját, ami jelzi melyik lemezblokkot kell
olvasnia.
Ha hozzáfűzünk egy kis adatot egy fájl végéhez, megeshet, hogy
először az adat íródik ki, mielőtt a leíró tábla frissülne (ami
jelezné, hogy az új blokkok a fájlhoz tartoznak), vagy fordítva. Ha
ezen a ponton áramszünet következik be, megsérülhet a fájlrendszer. Ez
az a dolog, amit az "fsck" megpróbál felderíteni és kijavítani.
A "mount" parancs egy eszközön lévő fájlrendszert hozzáad a
használatban lévő rendszered hierarchiájához. Általában a kernel csak
olvasható módban csatolja fel a (root) fájl rendszert. A "mount"
parancsot használják arra, hogy újra felcsatolják írható-olvasható
módban, miután az "fsck" leellenőrizte, hogy minden rendben.
A Linux támogat másfajta fájlrendszereket is: msdos, vfat, minix stb.
Egy bizonyos fájlrendszer részletei el vannak vonatkoztatva egy
virtuális fájlrendszerre (VFS). Nem megyek bele a részletekbe, van egy
vita erről a "A Linux Kernel"-ben (lásd a [20]A Linux Kernel
fejezetet URL-ért).
Egy teljesen más fájlrendszer csatolódik be a /proc könyvtárba.
Valójában ez csak a kernelben lévő dolgok megjelenítése. Mindegyik -
a rendszerben futó folyamatnak (process) - van egy könyvtára, ahol a
folyamat száma a könyvtár neve. Vannak ott fájlok is, mint például
interrupts (megszakítások) és meminfo, amik elárulják, hogy hogyan
használja a gép a hardvert. Nagyon sokat tanulhatsz a /proc
felfedezése közben.
7.1 Beállítás
Vannak az "mke2fs" parancsnak (ami ext2 fájlrendszert hozza létre)
paraméterei is. Ezek ellenőrzik a blokkok méretét, a leíró táblák
(inode) számát stb. Olvasd el az "mke2fs" kézikönyv-oldalát
részletekért.
Hogy mi hova csatolódik a fájlrendszereden, az /etc/fstab fájlban dől
el. Ennek is van kézikönyv-oldala.
7.2 Gyakorlatok
Készíts egy nagyon kicsi fájlrendszert, és nézd meg egy hexa
editorral. Azonosítsd az inode-okat, szuperblokkokat és a fájl
összetevőket.
Biztos vagyok benne, vannak eszközök amik visszadják a fájlrendszered
grafikus kinézetét. Keress egyet, próbáld ki, és küldj egy URL-t és
leírást nekem e-mailben!
Nézd meg az ext2 fájlrendszer kódját a kernelben.
7.3 További információ
* A "The Linux Kernel" című LDP könyv 9. fejezete kitűnő leírást
ad a fájlrendszerekről. Megtalálhatod például. a TLDP egyik
ausztrál [21]tüköroldalán.
* A "mount" parancs az util-linux csomag része, van egy hivatkozás
hozzá a [22]Building a Minimal Linux System from Source Code
doksiban.
* A "mount, "fstab", "fsck"," mke2fs" és a proc kézikönyv-oldalai.
* A Documentation/proc.txt fájl a Linux forrásában elmagyarázza a
/proc fájlrendszert.
* Az EXT2 fájlrendszer segédprogramjai, az [23]ext2fsprogs honlapja,
vagy az [24]ext2fsprogs ausztrál tüköroldal. Itt van még egy
Ext2fs-áttekintés, bár már régi és nem olyan olvasmányos, mint a
"The Linux Kernel" 9. fejezete.
* [25]Unix Fájlrendszer Standard. Másik [26]link a Unix Fájlrendszer
Standard-hoz. Ez leírja, minek hova kell kerülnie egy Unix
fájlrendszerben, és miért. Szintén ebben található egy leírás
arról, hogy a /bin, /sbin stb. könyvtáraknak mit kell
tartalmaznia. Jó referencia, ha a célod egy minimális, mégis
teljes rendszer megépítése.
8. Kernel démonok
Ha kiadod a "ps aux" parancsot, valami ehhez hasonlót fogsz látni:
USER PID %CPU %MEM SIZE RSS TTY STAT START TIME COMMAND
root 1 0.1 8.0 1284 536 ? S 07:37 0:04 init [2]
root 2 0.0 0.0 0 0 ? SW 07:37 0:00 (kflushd)
root 3 0.0 0.0 0 0 ? SW 07:37 0:00 (kupdate)
root 4 0.0 0.0 0 0 ? SW 07:37 0:00 (kpiod)
root 5 0.0 0.0 0 0 ? SW 07:37 0:00 (kswapd)
root 52 0.0 10.7 1552 716 ? S 07:38 0:01 syslogd -m 0
root 54 0.0 7.1 1276 480 ? S 07:38 0:00 klogd
root 56 0.3 17.3 2232 1156 1 S 07:38 0:13 -bash
root 57 0.0 7.1 1272 480 2 S 07:38 0:01 /sbin/agetty 38400 t
t
root 64 0.1 7.2 1272 484 S1 S 08:16 0:01 /sbin/agetty -L ttyS
1
root 70 0.0 10.6 1472 708 1 R Sep 11 0:01 ps aux
Ez a rendszerben futó folyamatok listája. Az információ a /proc
fájlrendszerből (amit az előző részben már említettem) származik.
Figyeld meg, hogy az "init" az egyes számú folyamat. A "kflushd",
"kupdate", "kpiod" és a "kswapd" a 2, 3, 4 és 5-ös számú folyamatok.
Van azonban valami furcsa: nézd meg mind a virtuális tárolási méret
(SIZE), mind a valódi tárolási méret (RSS) nevű oszlopokat. Ezeknél a
folyamatoknál nullák szerepelnek. Hogyhogy egy folyamat nem használ
memóriát?
Ezek a folyamatok a kernel démonok. A kernel legnagyobb része
egyáltalán nem mutatkozik a folyamatlistákon. Csak úgy találhatod ki
mennyi memóriát használnak, ha kivonod a gépben lévő memóriából a
rendelkezésre álló memória mennyiségét. A kernel démonok az "init"
után indulnak el, így kapnak folyamatszámot ugyanúgy, mint a normál
folyamatok. De a kódjuk és adataik a kernel részére lefoglalt
memóriában van.
A COMMAND oszlop bejegyzéseinél zárójelek vannak, mivel a /proc
fájlrendszer nem tartalmaz parancssori információkat ezekről a
folyamatokról.
Tehát mire is valók ezek a kernel démonok? E dokumentum előző
verzióiban volt egy segítségkérő rész, mivel nem tudtam sokat róluk.
A következő történet az erre adott válaszokból (amiért nagyon hálás
vagyok) lett összerakva. Szívesen fogadom a további okosításokat,
referenciákat és kiigazításokat!
A bevitel és kivitel puffereken (buffers) keresztül történik a
memóriában. Ettől gyorsabban mennek a dolgok. Amit a programok írnak,
a memóriában lehet tartan - egy pufferben - ezután nagyobb
(hatékonyabb) darabokban lehet a lemezre írni. A "kflushd" és
"kupdate" démonok ezt a munkát végzik: a "kupdate" periodikusan lefut
(5 másodpercenként?), hogy leellenőrizze van-e használt puffer (dirty
buffers). Ha igen, utasítja a "kflushd" démont, hogy írja ki őket a
lemezre.
A folyamatoknak gyakran semmi dolguk, és azoknak amik éppen futnak,
gyakran nincs arra szükségük, hogy az össszes kódjukat és adataikat a
memóriában tartsák. Ez azt jelenti, hogy jobb hasznát vesszük a
memóriánknak, ha a futó programok éppen nem használt részeit kiírjuk a
merevlemez csere (swap) partíciójára. Az adat szükséges ki- és
bemozgatását a memóriába (-ból) a "kpiod" és a "kswapd" végzi. Minden
másodpercben vagy valahogy így, a "kswapd" felébred, hogy
leellenőrizze a memória helyzetét, és ha szükség van valamire a
memóriában - ami a lemezen található - vagy nincs elég szabad memória,
a "kpiod" hívódik meg.
Lehet, hogy a "kapmd" démon is fut a rendszereden, ha az automatikus
áramgazdálkodás (automatic power management) be van fordítva a
kerneledbe.
8.1 Beállítás
Az "update" programal lehet beállítani a "kflushd" és a "kswapd"
démonokatt. Próbáld az "update -h" parancsot kiadni valami
információért.
A csere partíciót be lehet kapcsolni a "swapon", és ki lehet kapcsolni
a "swapoff" paranccsal. Az init szkript (/etc/rc.sysinit vagy
/etc/rc.d/rc.sysinit) általában meghívja a "swapon"-t, amint a
rendszer elindul. Azt mondták nekem, hogy a "swapoff" praktikus, ha
áramot akarunk spórolni laptopon.
8.2 Gyakorlatok
Csinálj egy update -d-t, és figyeld a dumát az utolsó sorban a
"threshold for buffer fratricide"-ről. Most már van egy érdekes
fogalmad, járj utána!
Lépj be a /proc/sys/vm könyvtárba és adj ki egy "cat" parancsot az ott
lévő fájlokra. Figyeld meg, mi mindenre tudsz rájönni ezáltal.
8.3 További információ
A Linux Dokumentációs Projekt "The Linux Kernel" dokumentuma (lásd
[27]A Linux kernel fejezetet URL-ért)
A Linux kernel forráskódja, ha elég bátor vagy! A "kswapd" kódja a
linux/mm/vmscan.c-ben, a "kflushd" és "kupdate" kódja pedig a
linux/fs/buffer.c fájlban van.
9. Rendszernaplózó
Az "init" elindítja a "syslogd" és a "klogd" démonokat. Ezek
üzeneteket írnak a naplófájlokba. A kernel üzeneteit a "klogd" kezeli,
míg a "syslogd" más folyamatok üzeneteit intézi. A fő naplófájl a
/var/log/messages. Jól teszed, ha először itt keresel ha valami baj
van a rendszereddel. Gyakran található ott egy fontos nyom.
9.1 Beállítás
Az /etc/syslog.conf fájl írja le a naplózóknak, hogy milyen üzenetet
hova írjanak. Az üzeneteketet az azonosítja, hogy milyen folyamattól
és milyen prioritással érkeznek. Ez a fájl olyan sorokból áll, amik
jelzik, hogy az x folyamattól y prioritással érkező üzenetek z-hez
menjenek, ahol z lehet egy fájl, tty, nyomtató, távoli ügyfél (remote
host) vagy bármi más.
FIGYELEM: A Syslognak szüksége van az /etc/services fájlra. A services
fájl portokat jelöl ki. Nem vagyok benne biztos, hogy a syslognak kell
egy port, amivel így tud naplófájlt készíteni távoli gépre is (remote
logging), vagy ahhoz is egy portra van szükség, hogy a helyi gépre
naplófájlt készítsen (local logging), vagy csak az /etc/services-t
használja, hogy az általad beírt folyamatneveket az /etc/syslog.conf
port számokká konvertálja.
9.2 Gyakorlatok
Vess egy pillantást a rendszernaplódra. Keress egy üzenetet amit nem
értesz, és találd ki mit jelent.
Küld ki az üzeneteidet egy tty-re. (állítsd vissza miután
megcsináltad)
9.3 További információ
Ausztrál sysklogd [28]tükör
10. Getty és bejelentkezés
A getty program teszi lehetővé, hogy bejelentkezzhess egy soros
eszközön keresztül mint például egy virtuális terminál, szöveges
terminál, vagy egy modem. Kiírja a bejelentkező parancssort (login
prompt). Miután beírtad a felhasználói nevedet, a getty átadja azt a
"login"-nak, ami megkérdezi a jelszót, leellenőrzi, és ad egy shellt.
Sok használható getty van. Néhány disztribució- beleértve a Red Hat-et
- egy nagyon kicsit használnak, aminek a neve "mingetty", ez csak
virtuális terminálokkal működik.
A "login" program az util-linux csomag része, amiben található egy
másik getty is, aminek "agetty" a neve, és jól működik. Szintén ebben
a csomagban van az "mkswap", "fdisk", "passwd", "kill", "setterm",
"mount", "swapon", "rdev", "renice", "more" és még sok más program.
10.1 Beállítás
Az üzenet, amit a képernyőd tetején látsz a login prompt-al együtt,
az /etc/issue fájlból származik. A getty-kat általában a
/etc/inittab-ból indítjuk. A login a felhasználói jellemzőket a
/etc/passwd-ben ellenőrzi, illetve, ha árnyékjelszavakat használsz, a
/etc/shadow-ban.
10.2 Gyakorlatok
Készíts "kézzel" egy /etc/passwd fájlt. A jelszavak üresek lehetnek,
és a "passwd" programmal változtathatod meg, ha belépsz. Lásd a fájl
kézikönyv- oldalát. Használd a "man 5 passwd" parancsot ehhez, hogy ne
a program, hanem a fájl kézikönyvét kapd meg.
11. Bash
Ha adsz a "login"-nak egy érvényes felhasználói név - jelszó párost,
ellenőrzi azt az /etc/passwd állományban, hogy megtudja melyik
shell-t indítsa el neked. Linux rendszeren ez legtöbbször a "bash". A
"bash" dolga a parancsaid értelmezése, illetve gondoskodni ezek
végrehajtásáról. Egyszerre felhasználói felület és
programnyelv-értelmező (programming language interpreter - a lektor).
Mint felhasználói felület beolvassa parancsaidat, és végre is hajtja
ezeket - amennyiben un. "belső" parancsok, mint például a "cd" -
illetve megkeresi és futtatja a programot, - ha az egy un. "külső"
parancs, mint például a "cp" vagy a "startx". Olyan megszokott
dolgokat is csinál, mint például megjegyzi az előzőleg kiadott
parancsokat valamint kiegészíti a fájlneveket.
Már láttuk a "bash"-t működni, mint programnyelv-értelmező. A
szkriptek, amiket az "init" a rendszer elindításáért futtat, általában
shell szkriptek, amelyeket a "bash" hajt végre. Egy rendes
programnyelv, a szokásos parancssoros rendszereszközökkel nagyon
hatásos kombinációt alkot, ha tudod mit csinálsz. Például sokat
kellett foltoznom (patch - a ford.) egy könyvtárnyi forráskódon a
minap. Mindezt egyetlen sorral végre tudtam hajtani:
for f in /home/greg/sh-utils-1.16*.patch; do patch -p0 < $f; done;
Ez megvizsgálja az összes olyan fájlt a home könyvtáramban, aminek a
neve "sh-utils-1.16"-al kezdődik, és ".patch"-el végződik. Mindezt
ciklusban teszi, beállítja az "f" változót, majd végrehajtja a "dő és
"done" közötti parancsot. Ebben az esetben 11 folt volt, de könnyen
lehetett volna akár 3000 is.
11.1 Beállítás
Az /etc/profile fájl határozza meg a bash viselkedését/működését a
teljes rendszerre vonatkozóan. Amit ide beraksz, az hatással lesz
mindenkire, aki a bash shellt használja a rendszereden. Különböző
dolgokat fog csinálni, például könyvtárakat ad hozzá a "PATH"-hoz,
vagy beállítja a "MAIL" környezeti változót.
A billentyűzet alapbeállítása gyakran kívánnivalót hagy maga után. A
readline az, ami ezt irányítja. Ez egy különálló csomag, ami a
parancssori csatolófelületet irányítja, rendelkezésre bocsátja a
parancssori történetet (command history) és fájlnév-kiegészítést,
csakúgy mint néhány fejlettebb sorszerkesztési módot. Ez bele van
szerkesztve a bash-ba. Alapértelmezésként a readline a home
könyvtáradban lévű .inputrc fájl használatára van beállítva. Az
INPUTRC változó használható arra, hogy a bash számára felülírjuk ezt.
Például a Red Hat 6 rendszerben az "INPUTRC" értéke /etc/inputrc az
/etc/profile fájlban. Ez azt jelenti, hogy a backspace, delete, home
és end billentyűk mindenkinek nagyszerűen működnek.
A bash a teljes rendszerre vonatkozó beállítások beolvasása után a
személyes beállításokat tartalmazó fájlt keresi meg. Ellenőrzi a home
könyvtáradat, .bash_profile, .bash_login és .profile fájlok után
kutatva. Ezek közül az első létezőt futtatja. Ha a bash működésén
szeretnél változtatni úgy, hogy a többiekre ne legyen hatással, akkor
azt itt tedd meg. Például sok alkalmazás környezeti változókat használ
a működésének beállítására. Nekem van egy "EDITOR" változóm, ami a
"vi" programra van beállítva, így én ezt használhatom a Midnight
Commanderben (egy kiváló karakteres fájlkezelő) az ő saját
szövegszerkesztője helyett.
11.2 Gyakorlatok
A bash alapjait könnyű megtanulni. De ne állj meg itt: hihetetlen
mélységei vannak. Tedd szokásoddá, hogy mindig jobb utat keresel egy
dolog véghezvitelére.
Olvass shell szkripteket, keresd meg azokat a részeket, amelyeket nem
értesz.
11.3 További információ
* Létezik egy "Bash Reference Manual" (Bash referencia kézikönyv)
amely részletes, de nehezen érthető
* Van egy O'Rielly könyv amely a Bash-ról szól, de nem vagyok biztos
abban, hogy ez jó
* én nem ismerek több szabadon használható, jó és naprakész
ismertetőt a "bash"-ról. Ha Te igen, kérlek küld el nekem
e-mailben az URL-t
* forráskódokra mutató hivatkozásokért látogass el a [29]Building a
Minimal Linux System from Source Code honlapra
12. Parancsok
A legtöbb dolgot a bash-ban olyan parancsok segítségével végezheted
el, mint a cp. Ezen parancsok legtöbbje kis program, bár van néhány -
például a "cd" - amely be van építve a shell-be.
A parancsok csomagokban vannak, legtöbbjüket a Free Software
Foundation (Szabad Szoftver Alapítvány) készíti. Ahelyett, hogy itt
felsorolnám a csomagokat, átirányítalak a [30]Linux From Scratch HOWTO
(Linux a kezdetektől HOGYAN) honlapra. Ez egy teljes és frissen
tartott listája a Linux rendszerben lévő csomagoknak, valamint
útmutatás ahhoz, hogyan készítsük el ezeket.
13. Befejezés
Az egyik legjobb dolog a Linuxban - szerény véleményem szerint - hogy
a belsejébe nézhetsz és megtudhatod miként működik. Remélem, legalább
annyira élvezed ezt mint én, és ez kis jegyzet segít abban, hogy ezt
megtedd.
14. Adminisztráció
14.1 Szerzői jog
Eme dokumentum szerzői jogait (c) 1999, 2000 Greg O'Keefe birtokolja.
Díjazás nélkül használhatod, másolhatod, terjesztheted vagy
módosíthatod a [31]GNU General Public Licence feltételei szerint.
Kérlek említsd meg nevem, amennyiben ezt a dokumentumot részben vagy
egészben felhasználod egy másik dokumentumban.
14.2 Magyar fordítás
A magyar fordítást [32]Koller Csaba készítette (2002.11.25). A
lektorálást [33]Daczi László és [34]Szíjjártó László végezte el
(2003.07.18). Bármilyen fordítással kapcsolatos észrevételt a
[35]linuxhowto@sch.bme.hu címre küldjetek. Eme dokumentum legfrissebb
változata megtalálható a [36]Magyar Linux Dokumentációs Projekt
honlapján.
14.3 Honlap
A dokumentum legutolsó változatát a [37]From Powerup To Bash Prompt
honlapon találod meg, csakúgy mint a párját, a "Building a Minimal
Linux System from Source Code" leírást.
A francia fordítás a [38]From Powerup To Bash Prompt honlapon
található, köszönet érte Dominique van den Broeck-nek. A japán
fordítást Yuji Senda készíti el hamarosan, ha nem lenne a [39]Japanese
Documentation and FAQ Project honlapon máris.
14.4 Visszajelzés
Bármilyen megjegyzésedről, kritikádról és ajánlásodról szeretnék
hallani, a dokumentum fejlesztése érdekében. Kérlek küld el ezeket
nekem: [40]Greg O'Keefe.
14.5 Köszönetnyilvánítások
A terméknevek az illető cégek által bejegyzett védjegyek, erre való
tekintettel ez itt megemlítésre került.
Szeretnék pár embernek köszönetet mondani azért, hogy segítettek ennek
a doksinak a létrehozásában.
Michael Emery
Emlékeztetett az Unios-ra.
Tim Little
Néhány ötletet adott az /etc/passwd-höz.
sPaKr on #linux in efnet
Rámutatott, hogy a syslogd-nak az /etc/services-re van
szüksége, és megismertetett a "rolling your own" kifejezéssel
annak érdekében, hogy leírjam egy rendszer forráskódból
történő felépítésének menetét.
Alex Aitkin
Felhívta a figyelmem Vico-ra, az ő mondása a "verum ipsum
factum" (jelentése: a dolgokat készítésük közben ismerjük meg
igazán).
Dennis Scott
Kijavította a hexadecimális számításaimat.
jdd
Rámutatott néhány helyesírási hibára.
David Leadbeater
Közreműködött a kernel démonokról szóló rész megalkotásában.
Dominique van den Broeck
Lefordította a dokumentumot franciára.
Matthieu Peeters
Néhány hasznos információt adott a kernel démonokról.
John Fremlin
Néhány hasznos információt adott a kernel démonokról.
Yuji Senda
Elkészítette a japán fordítást.
Antonius de Rozari
Közreműködött a GNU assembler UNIOS változatának
létrehozásában (lásd a források fejezetet a honlapon).
14.6 Változások története
0.8 -> 0.9 (2000 november)
* Hozzáadtam néhány Matthieu Peeterstől és John Fremlin-től
származó információt a kernel démonokról és a /proc
fájlrendszerről.
0.7 -> 0.8 (2000 szeptember)
* Kivettem a rendszerépítésről szóló útmutatót, és egy külön
dokumentumba raktam, ezért néhány hivatkozást beszúrtam.
* A honlapot átraktam a [41]learning@TasLUG-ról, [42]a saját
tárhelyemre.
* Nem sikerült beraknom a dokumentumba sok - különböző emberektől
származó - hasznos anyagot. Talán legközelebb :(
0.6 -> 0.7
* nagyobb hangsúly a magyarázaton és kissebb a rendszerépítésen. A
rendszerépítési információt külön fejezetbe raktam és
megrövidítettem. Az ez iránt érdeklődők olvassák el Gerard
Beekman "Linux From Scratch" (Linux a kezdetektől) című művét.
* David Leadbeater néhány magyarázatának hozzáadása
* pár hivatkozás javítása, és egy hozzáadása az unios letöltéséhez a
learning.taslug.org.au/resources webhelyről
* hivatkozások tesztelése és javítása
* általános újraírás és csinosítás
0.5 -> 0.6
* a változások történetének hozzáadása
* néhány teendő hozzáadása
14.7 Tennivalók
* elmagyarázni mindent a következőkről: kernel modulok, depmod,
modprobe, insmod (először utána kell néznem!)
* megemlíteni a /proc fájlrendszert itt
* docbook sgml formátumba konvertálni a doksit
* további útmutatók hozzáadása - talán a nagyobb útmutatásokból
külön fejezetet készítve - mint például egy minimális rendszer
készítése egy linux összeállításból, fájlról-fájlra
* a makefile hack-et hozzáadni a bash építési útmutatóhoz - lásd az
"easter" megjegyzésekben.
References
1. http://www.tldp.org/HOWTO/Unix-and-Internet-Fundamentals-HOWTO.html
2. file://localhost/home/dacas/temp/From-PowerUp-To-Bash-Prompt-HOWTO-hu.html#acknowledge
3. http://www.linuxfromscratch.org/
4. http://www.netspace.net.au/~gok/power2bash/
5. file://localhost/home/dacas/temp/From-PowerUp-To-Bash-Prompt-HOWTO-hu.html#lilo-links
6. http://www.netspace.net.au/~gok/resources
7. http://www.unios.org/
8. http://www.tldp.org/HOWTO/Unix-and-Internet-Fundamentals-HOWTO.html
9. file://localhost/home/dacas/temp/From-PowerUp-To-Bash-Prompt-HOWTO-hu.html#lilo-links
10. file://localhost/home/dacas/temp/From-PowerUp-To-Bash-Prompt-HOWTO-hu.html#hardware-ex
11. ftp://lrcftp.epfl.ch/pub/linux/local/lilo/
12. http://www.toms.net/rb
13. http://www.tldp.org/HOWTO/Bootdisk-HOWTO/
14. http://mirror.aarnet.edu.au/linux/LDP/HOWTO/Kernel-HOWTO.html
15. http://mirror.aarnet.edu.au/linux/LDP/LDP/
16. http://www.netspace.net.au/~gok/power2bash
17. http://www.netspace.net.au/~gok/power2bash
18. http://mirror.aarnet.edu.au/linux/LDP/LDP/
19. http://www.netspace.net.au/~gok/power2bash
20. file://localhost/home/dacas/temp/From-PowerUp-To-Bash-Prompt-HOWTO-hu.html#Kernel
21. http://mirror.aarnet.edu.au/linux/LDP/LDP/
22. http://www.netspace.net.au/~gok/power2bash
23. http://web.mit.edu/tytso/www/linux/e2fsprogs.html
24. ftp://mirror.aarnet.edu.au/pub/linux/metalab/system/filesystems/ext2/
25. ftp://tsx-11.mit.edu/pub/linux/docs/linux-standards/fsstnd/
26. http://www.pathname.com/fhs/
27. file://localhost/home/dacas/temp/From-PowerUp-To-Bash-Prompt-HOWTO-hu.html#Kernel
28. http://mirror.aarnet.edu.au/pub/linux/metalab/system/daemons/
29. http://www.netspace.net.au/~gok/power2bash
30. http://www.linuxfromscratch.org/
31. http://www.gnu.org/copyleft/gpl.html
32. mailto:ckoller@mailbox.hu_NO_SPAM
33. mailto:dacas@freemail.hu_NO_SPAM
34. mailto:laca@janus.gimsz.sulinet.hu_NO_SPAM
35. mailto:linuxhowto@sch.bme.hu_NO_SPAM
36. http://tldp.fsf.hu/index.html
37. http://www.netspace.net.au/~gok/power2bash
38. http://www.freenix.fr/unix/linux/HOWTO/From-PowerUp-To-Bash-Prompt-HOWTO.html
39. http://www.linux.or.jp/JF
40. mailto:gcokeefe@postoffice.utas.edu.au
41. http://learning.taslug.org.au/power2bash
42. http://www.netspace.net.au/~gok/power2bash